...

"Régmúltak fátylán rezdül a csipke,
álmok idézik víg kacaját,
fellegek rojtján lebben az inge,
szellő simítja őszes haját.

Sírhantján játszó tétova emlék –
megpihen halmán a fénykoszorú…
Tárt karja nem vár, nincs, aki megvéd,
gyászol a lelkem – nézd, szomorú.

Bölcs szava kísér, bármerre járok,
hangjának selymét nem feledem.
Múlhatnak évek, szánthatnak ráncok,
jóságos lelke itt lesz velem."

Mentovics Éva: Nagymamám emlékére