Végre gyönyörű szép idő van. Ezt kihasználva hátamra kaptam a hátizsákom, és elindultunk, hogy legyőzzük a Mecsek szikláit:) Háát többé-kevésbé sikerült is:) Megtettük és elfáradtunk,legalábbis én, de nagyon-nagyon... Ennek ellenére jó volt kint a szabadban, a természetben.
Néhány megragadott pillanat:
Hátizsákom a túrabottal, amikor megpihentünk:-)
A társ, aki mindig velünk:)
„Amikor azt mondod: 'Feladom!', gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: 'Egek, micsoda lehetőség!” Brown, H. Jackson
2010. november 6., szombat
2010. november 1., hétfő
...
"Régmúltak fátylán rezdül a csipke,
álmok idézik víg kacaját,
fellegek rojtján lebben az inge,
szellő simítja őszes haját.
Sírhantján játszó tétova emlék –
megpihen halmán a fénykoszorú…
Tárt karja nem vár, nincs, aki megvéd,
gyászol a lelkem – nézd, szomorú.
Bölcs szava kísér, bármerre járok,
hangjának selymét nem feledem.
Múlhatnak évek, szánthatnak ráncok,
jóságos lelke itt lesz velem."
Mentovics Éva: Nagymamám emlékére
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)